Fotó készült: 2007. 05. 09.

Kínai madárbirs (Cotoneaster duthianus)
A rózsafélék családjába tartozó cserje. Levelei 1,5-2,5 cm-esek, fényes felületűek, színük és fonákuk is elszórtan szőrözött. Apró, rózsaszínes virágokat bont. Hazája Kína.

Fotó készült: 2007. 05. 07.

Havasi törpefenyő (Pinus mugo)
1-3 m-re megnövő, heverő törzsű bokorfa. 3-6 cm-es tűi kettesével állnak. Eredeti termőhelye Közép- és Dél-Európa hegységeinek törpefenyves öve.

Fotó készült: 2007. 05. 09.

Zöldvesszős som (Cornus obliqua)
Észak-Amerikából származó cserje. Levelei tojásdad-hosszúkásak, színükön sötétzöldek, fonákuk fehéres, az erek barnásan szőrözöttek. 4-5 cm-es, fehér virágzatából kékes színű termések fejlődnek.

Fotó készült: 2007. 05. 14.

Nipponi gyöngyvessző (Spiraea nipponica var. tosaensis)
1,5-2,5 m-re növő cserje. Apró, fehér virágaival díszít.
Többnyire ép szélű, hosszúkás, 1-3 cm hosszú levelei vannak. Hazája Japán.

Fotó készült: 2007. 05. 07.

Pompás rózsalonc (Weigela florida)
2-3 m-re növő cserje. Nagyon jó vízgazdálkodású termőhelyet igényel, különben korán elöregszik. Hazája Észak-Kína, Korea.

Fotó készült: 2007. 05. 07.

Korbácsliliom (Eremurus robustus)
250 cm-re is megnövő évelő, mely Közép-Ázsia hegyeiben őshonos. Homokos, laza talajon és teljes napfényben érzi magát igazán jól.

Fotó készült: 2007. 05. 02.

Vadgesztenye (Aesculus hippocastanum)
A 25 m magasra megnövő fa alatt minden más növény kipusztul, részben a mély beárnyékolás, részben a lehullott levelekből kioldódó mérgező anyagok hatására. Magját korábban ló- és marhatakarmánynak, valamint szétdörzsölve (nagy naponin tartalma miatt) mosószernek használták. Kérge jó minőségű selyem és gyapjú festésére alkalmas fekete színezőanyagot tartalmaz. Hazája a Balkán, Elő-Ázsia.

Fotó készült: 2007. 05. 02.

Pirosvirágú vadgesztenye (Aesculus x carnea)
Az Aesculus hippocastanum és Ae. pavia keresztezéséből létrejött fajta. 15-20 m-re növő, gömbölyded koronájú fa. Pirosas virágait kb. 20 cm-es, felálló virágzatban hozza. Az aknázómoly nem károsítja.

Fotó készült: 2007. 05. 07.

Erdei fenyő (Pinus silvestris)
20-30 m-es fa. Világos-szürkésbarna kérge fiatalon sárgás-vöröses színű, ezért helyenként répafenyőnek hívják. Toboza, kis rózsatoboz néven kedvelt virágkötészeti alapanyag. Hazája Európa, Észak-Ázsia.

Fotó készült: 2007. 05. 09.

Veresgyűrű som (Cornus sanguinea)
Kb. 4 m-re növő cserje. Vesszői barnászöld színűek, a napos oldalon piroslóak. Levelei világoszöldek, mindkét oldalon szórtan szőrözöttek. Őszi lombszíne vörös. Hazája Európa.

Fotó készült: 2007. 05. 14.

Himalájai selyemfenyő (Pinus wallichiana)
20-30 m-es, széles kúpos koronájú fa. Tűi ötösével állnak, 12-20 cm hosszúak, selymesen lecsüngőek. Toboza hengeres, 15-30 cm hosszú. Eredeti termőhelye a Himalája.

Fotó készült: 2007. 05. 14.

Vasfa (Gymnocladus dioicus)
20-25 m-re megnövő, lombhullató fa. Kétszeresen szárnyalt levelei elérhetik a 30-80 cm-es hosszúságot is. A levélkék fonáka keztetben szőrözött. Őszi lombszíne aranysárga. Zöldes-fehéres színű, kétlaki virágai vannak. Hazája Észak-Amerika.

Fotó készült: 2007. 05. 09.

Bangitalevelű hólyagvessző (Physocarpus opulifolius)
2-3 m magas, sűrű, ívesen lehajló ágú cserje. Levelei ősszel narancssárgára színeződnek. Fehér, illatos virágai bogernyőkben nyílnak. Neve felfújt tüszőtermésére utal. Hazája Észak-Amerika középső és keleti része.

Fotó készült: 2007. 05. 09.

Kínai dió-selyemfenyő (Pinus armandii)
20 m-re megnövő, vízszintes ágú fa. Tűi 1-5-ösével állnak, 8-15 cm hosszúak. 10-18 cm hosszú tobozaiban szárny nélküli magok fejlődnek. Hazája Nyugat- és Közép-Kína, Korea és Taiwan.

Fotó készült: 2007. 05. 09.

Pompás rózsalonc (Weigela florida 'Eva Rathke'
1,5 m-es, lassú növekedésű cserje. Ágai ívesen lehajlóak. Sötétpiros virágú fajta, melynek ősszel utóvirágzása van.

Fotó készült: 2007. 05. 11.

Koreai lonc (Lonicera maackii)
4-5 m-re is megnövő cserje. Fehér virágai elnyílásban sárgák. Gömbölyű, sötétpiros termése lombhullás után is sokáig díszít, mely tulajdonság igen ritka a nemzetségen belül.

Fotó készült: 2007. 05. 07.

Burgundi rózsa (Rosa centifolia 'Parvifolia)
1664 táján keletkezett fajta. Az alapfaj 2 m magasra növő, laza cserje, erősen illatos virágokkal.

Fotó készült: 2007. 05. 03.

Fényeslevelű galagonya (Crataegus x lavallei)
1870-ben, a franciaországi Segrez arborétumában létrejött fajta. Felálló ágrendszerű cserje vagy kisebb fa. Erős illatú, fehér virágaiból vöröses termések fejlődnek.

Fotó készült: 2007. 05. 17.

Rhododendron fajta(Rhododendron sp.)

Fotó készült: 2007. 05. 11.

Szentendrei rózsa (Rosa sancti-andreae)
1-1,5 m magasra növő, védett cserje. Sötét rózsaszín virágaiból nagy, sötétbordó, az ősz végére feketés-vörösre színeződő csipkebogyók fejlődnek, melyek a legkorábbi érésűek. Bennszülött rózsafajunk.

Fotó készült: 2007. 05. 22.

Lepényfa (Gleditsia triacanthos)
20-30 m-es, gyors növekedésű, lombhullató fa. Kb. 120 év az élettartama. Törzsét és ágait nagy tövisek borítják. Hazája Észak-Amerika, ahol főként nedves folyóvölgyekben találkozhatunk vele.

Fotó készült: 2007. 05. 21.

Rhododendron fajta (Rhododendron sp.)

Fotó készült: 2007. 05. 14.

Cserszömörce (Cotinus coggygria)
3-5 m-re megnövő, terebélyes cserje. Levelei megdörzsölve terpentin illatúak. Őszi lombszíne sárgás-bíborvörös. Nagyon apró virágai vannak, melyek közül igen sok meddő. Ezek tollas-szőrös virágkocsányai adják a bugák sokáig megmaradó díszét. Hazája Európától Kínáig terjed.

Fotó készült: 2007. 05. 09.

Kínai viráglonc (Kolkwitzia amabilis)
2-3 m-es cserje. Sárga torkú, rózsaszínes virágain kívül, elnyílásuk után barnáspiros, szőrös termésük is díszít. Közép-Kínából származik.

Fotó készült: 2007. 05. 09.

Magyar orgona (Syringa josikaea)
A Keleti-Kárpátokban és Galíciában őshonos reliktumfaj. A nyirkos, párás termőhelyet kedveli. Rózsaszínes virágai rendkívül illatosak.

Fotó készült: 2007. 05. 07.

Keleti tüskefa (Acanthopanax divaricatus)
2-3 m magasra növő bokor. Kétivarú zöldes virágai ernyővirágzatban nyílnak. Leveleit többféleképpen felhasználják. Fűszerként, de előfőzve, majd leszárítva téli főzelékfélének is alkalmas. Szárított levelei tea -helyettesítőként is szolgálnak. Hazája Japán, Kína.

Fotó készült: 2007. 05. 17.

Korai nyáriorgona (Buddleia alternifolia)
2-4 m-esre megnövő lombhullató cserje, hazájában, Észak-Nyugat-Kínában kisebb fa. Vesszői hosszúak, vékonyak, lehajlóak; apró virágai halványlilák.

Fotó készült: 2007. 05. 17.

Mocsári nőszirom (Iris pseudacorus)
Erdei és réti mocsarak, árkok, vízpartok jellegzetes növénye. Magányos virágai 6 aranysárga lepellevélből állnak. Termése úszó toktermés.

Fotó készült: 2007. 05. 03.

Rhododendron fajta (Rhododendron sp.)

Fotó készült: 2007. 05. 21.

Érdeslevelű gyöngyvirágcserje (Deutzia scabra)
2-3 m-es, vörösbarna kérgű cserje. Fehér virágai keskeny bugákban nyílnak. Hazája Japán, Kína.

Fotó készült: 2007. 05. 25.

Nagy meténg (Vinca major)
15-20 cm magasra növő, évelő növény, melynek több kertészeti változata ismert, úgy mint a tarkalevelű vagy fehéren erezett levelű fajtája. Az alapfaj hazája Dél-Európa, Kisázsia, Észak-Afrika.

Fotó készült: 2007. 05. 22.

Rhododendron fajta (Rhododendron sp.)

Fotó készült: 2007. 05. 21.

Kislevelű hárs (Tilia cordata)
20-30 m magas, gömbölyded vagy tojásdad koronájú, lombhullató fa, idős korában a földig hajlanak ágai. Az első fafajok között szerepel, amelyeket díszítő célzattal ültettek, a 14. sz. környékén. Méze és szárított virágjaiból készült teája nagyon ízletes. Hazája Európa. Nálunk főleg a domb- és hegyvidéki erdőkben fordul elő.

Fotó készült: 2007. 05. 25.

Torzsás ecetfa (Rhus typhina)
Az USA keleti részéből származó 4-5 m magasra megnövő cserje vagy kis fa. Nagy, szárnyalt levelei ősszel narancssárgára színeződnek. Apró, zöldessárga virágait végálló bugában hozza.

Fotó készült: 2007. 05. 25.

Rhododendron fajta (Rhododendron sp.)
A legszebb virágú díszcserjék közé tartoznak. Páraigényes, savanyú talajt kedvelő növények, így ritkaságszámba mennek az Alföldön. Eddig kb. 28.000 fajtájuk ismert, köztük találhatunk lombhullató vagy örökzöld cserjét, de fa termetű rhododendronok is léteznek. Észak-Amerikában, Európában, Ázsiában és Ausztráliában is találkozhatunk velük.

Fotó készült: 2007. 06. 04.

Teltvirágú jezsámen (Philadelphus x virginialis)
Valószínűleg P. lemoinei és a P. nivalis 'Plenus' kereszteződéséből jött létre.
1-2,5 m magasra növő, sűrű ágrendszerű cserje. Fehér, telt, erősen illatos virágait fürtökben hozza. Lemoine Nancy 1909-ben hozta kereskedelmi forgalomba 'Virginal' fajtanévvel.

Fotó készült: 2007. 05. 21.

Amerikai datolyaszilva (Diospyros virginiana)
Hazájában, Észak-Amerika keleti részén kb. 20 m-re megnövő, lombhullató fa. Sárga vagy narancsszínű termése ehető, mely csak hosszú, meleg őszön érik be. Fája igen kemény, többnyire ütésálló tárgyak, például tekebábúk és golyók készítésére használják.

Fotó készült: 2007. 05. 29.

Ragyogólevelű madárbirs (Cotoneaster divaricatus)
2 m magasra növő cserje. 1-2 cm-es levelei fénylő sötétzöldek, ősszel vörösre színeződnek. Kb. 8 mm-es, sötétpiros termést fejleszt. Hazája Kína.

Fotó készült: 2007. 05. 21.

Vaskoslevelű madárbirs (Cotoneaster franchetii)
Legfeljebb 3 m magasra növő, örökzöld cserje. Apró, rózsás virágokat bont, melyekből narancsvörös, hosszúkás, hosszan a bokron maradó termések fejlődnek. Hazája Délnyugat-Kína.

Fotó készült: 2007. 06. 07.

Örökzöld orbáncfű (Hypericum calycinum)
20-40 cm magasra megnövő, terjedő tövű, örökzöld félcserje. A napos, árnyékos termőhelyet egyaránt elviseli. Kiváló talajtakaró. Délkelet-Európából, Kisázsiából származik.

Fotó készült: 2007. 06. 05.

Kéktermésű som (Cornus amomum)
4 m magasra megnövő cserje; vesszői lilásbarnák. Szürkéskék, kerekded termései nagyon mutatósak. Észak-Amerika keleti részén, párás erdőkben, folyók mentén őshonos.

Fotó készült: 2007. 05. 29.

Szelídgesztenye (Castanea sativa)
20-30 m-re megnövő fa. A virágzata 10-30 cm hosszú, kétnemű, felálló füzér. A termős virágok a füzér alján helyezkednek el. Termése ehető, lisztes makk. Fáját bányafának, építőanyagnak, szénégetéshez is használták. Levelét sokáig toll helyett párnába tették. Hazája Észak-Afrika, Dél-Európa, Kisázsia. Mészkerülő, üde lomberdőkben, Magyarország nyugati és déli területein is őshonos.

Fotó készült: 2007. 05. 31.

Kerti tollbuga (Astilbe x arendsii)
Napos, félárnyékos, párás helyet kedvelő évelő.

Fotó készült: 2007. 06. 05.

Ezüst hárs (Tilia tomentosa)
20-30 m-re megnövő fa. Szív alakú levelének fonáka ezüstfehér, ősszel aranysárgára színeződik. Erősen illatozó virágai teának nem alkalmasak. A Magyarországon honos hársak közül a legkésőbbi virágzású (június-július). Hazája Délkelet-Európa, Kisázsia.

Fotó készült: 2007. 06. 12.

Fotó készült: 2007. 06. 04.

Sárgalevelű fagyal (Ligustrum ovalifolium 'Aureum'
2-5 m-es, sűrű ágú cserje. Levelei sárgatarkák vagy teljesen sárgák, de hajlamosak a visszazöldülésre. Az alapfaj hazája Japán.

Fotó készült: 2007. 05. 31.